Page:Description de l'Égypte (2nde édition - Panckoucke 1821), tome 2, Antiquités - Description.djvu/158

La bibliothèque libre.
Cette page n’est pas destinée à être corrigée.
151
DE THÈBES. SECTION I.
πόλεσιν ἱερὸν τοῦ μάλιστα παρ’ ἑκαστοις τιμωμένου. πρὸς δὲ τὰς ἐργασίας τῶν μὲν Αἰγυπτίων οὐδένα παρέλαβε, δι’ ἀυτῶν δὲ τῶν αἰχμλώτων ἅπαντα κατεσκεύασε. διόπερ ἐπὶ πᾶσι τοῖς ἱεροῖς ἐπέγραψεν ὡς οὐδεὶς ἐγχώριος εἰς ἀυτὰ μεμόχθηκε. operâ cuncta perfecit. Ideo templis omnibus adscripsit : Indigenarum nemo hac laborem impendit. (Diod. Sicul. Biblioth. hist. lib. I, pag. 65 et 66.)

XII.

Οἶς (Αἰγυπτίοις) ναοὶ καὶ προπύλαια παρ’ ἀυτοῖς καὶ προτεμενίσματα ἐξήσκηται, ἄλση τε, καὶ ὀργάδες· κίοσί τε παμπόλλοις ἐστεφάνωνται αἱ ἀυλαί· τοῖχι δὲ ἀποστίλβουσι ξενικοῖς λίθοις, καὶ γραφῆς ἐντέχνου οἷς ἐνδεῖ οὖδὲ ἕν· χρυσῷ δὲ καὶ ἀργύρῳ καὶ ἠλέκτρῳ παραστίλβουσιν οἱ ναοί· καὶ τοῖς ἀπὸ Ἰνδίας καὶ Αἰθιοπίας πεποικιλμένοις μαρμαίρουσι λιθιδίοις· τὰ δὲ ἄδυτα χρυσοπάστοις ἐπισκιάζεται πέπλοις. ἀλλ’ ἢν παρεισέλθης τὸ βάθος τοῦ πηριβόλου, καὶ σπεύδων ἐπὶ τὴν θέαν τοῦ κρείττονος, ζητήσης τὸ ἄγαλμα τὸ ἔνοικον τοῦ νεώ· παστοφόρος δὲ, ἢ τις ἄλλος τῶν ἱεροποιούντων περὶ τὸ τέμενος, σεμνὸν δεδορκὼς, παιᾶνᾳ τῇ Αἰγυπτίων ἅδων γλώσσῃ, ὀλίγον ἐπαναστείλας τοῦ καταπετάσματος, ὡς δείξων τὸν θεὸν, πλατὺν ἡμῖν ἐνδίδωσι γέλωτα τοῦ σεβάσματος· οὐ γὰρ θεὸς ὁ ξητούμενος ἐνδον εὑρεθήσεται, ἐφ’ ὅν ἐσπεύσαμεν· αἴλουρος δὲ, ἢ κροκόδειλος, ἢ ἀυτοχθων ὄφις, ἤ τι τοιοῦτον θηρίον· ἀνάξιον μὲν τοῦ νεώ· χηραμοῦ δὲ, ἢ φωλεοῦ, ἢ βορβόρου ἀντάξιον. ὁ θεὸς Αἰγυπτίων ἐπὶ στρωμνῆς ἁλουργῆς καταφαίνεται κυλιόμενον θηρίον· ταύτῃ μοι δοκοῦσιν αἱ χρυσοφοροῦσαι γυναῖκες, κ. τ. λ. Apud quos (Ægyptios) templa, eorumque porticus, vestibula ac luci magnificè instructi, eorumque atria multis columnis cincta sunt ; parietes autem lapidibus externis et artificiosè depictis resplendent, ita ut nihil desit : ædes autem auro, argento et electro collucent, et ex Indiâ ac Æthiopiâ variis fulgent lapillis ; adyta verò intextis auro obumbrantur peplis. Sed, si penetralia templi subieris, et ad ejus quod est præstantius spectaculum properans, imaginem quæ templum habitat, quæsieris, sacerdos quispiam ex iis qui in templo sacrificant, gravi et venerando vultu aspiciens, et Ægyptiorum linguâ pæanem concinens, cùm veli aliquantùm contraxerit, tanquam deum ostensurus, magnam suppeditat occasionem irridendi numinis : neque enim intùs invenitur deus qui quærebatur, ad quem festinabamus, sed felis, vel crocodilus, vel serpens indigena, vel aliqua eiusmodi bellua quæ super stragulam purpuream volutatur. Ita etiam mihi videntur feminæ quæ aurum gestant, etc. (Cl. Alex. Pædagog. l. III, c. 2, p. 216.)